Miután végeztünk a fehér irodában, néhány új információ tudatában mehettem vissza a 101-es terembe. Kiderült, Pókláb, régen tanár volt, aki tanította Ky-t, és Arront, ugyanis ők egy osztályba járnak, a 12/d-be. Theo a 12/a-ba, N, a 12/b-be. Nell, egy válogatáson került be az iskolába Kyl-al, Theo pedig ugyanabban a koleszban lakik. Liah pedig, a könyvtárban dolgozik, ezért sokszor összefutottak K-val. Tulajdonképpen, ez a klub, azoknak a társasága, akik kiérdemelték a figyelmét, és akiket a barátainak választott. Én, mégis, hogy kerülök ide?
-Hát, most már tudod hogy verbuválódtunk össze.
-Igen. Kezdek tisztában lenni a dolgokkal, de miért nem mondtátok, hogy ti egy baráti társaság vagytok, és nem kellek oda?
-Egy, úgy nézünk ki? Csak én vagyok mindenkivel jóban, Liah például, N-en kívül mindenkit utál.
-Áh.
-Kettő, 6 fő kell minimum, hogy fenntartsuk a klubbot. De biztos voltam benne, hogy az utolsó pillanatban minket választasz.
-Mi? - kérdeztem értetlenül.
-Semmi. Ettől függetlenül, egy dolog van, ami összehoz mindenkit...
-Micsoda?
-Arron, és Theo szívatása. Ha tudnád mennyit nevettünk rajta. A koleszban közös mosógépek vannak, és valaki egyszer ”véletlenül” bennhagyta a gépben a rózsaszín ingét, mielőtt Cecil berakta volna az egyenruháját, és az egész pink lett. Halálian cuki volt. - harsogta hangosan, és természetesen engem is elkapott a nevetés, ahogy a morcos Theo-t elképzeltem Rózsaszín ruhában. Ez már nem is kuncogás, hangos röhögés volt.
-I-ilyenkor kicsit bánom, hogy nem vagyok a ti épületetekben. - köhögtem.
A harsogásunkat azonban egy öltönyös férfi közeledése zavarta meg. Messziről látszódott, hogy drága a ruhája, és őszes a a haja, és a szakálla. Mikor közelebb lépett megállt előttünk, és bennem meg állt a levegő. Az igazgatóval álltunk szemben.
Ilyen közelről még sosem láttam. Most ki fog minket rúgni, amiért hangosan nevettünk? Ajj... Halkabbnak kellett volna lennünk, de azért Theo rózsaszínben?
-Miss Kylliki! - szólította meg.
Mi a fene? Ky, még az igazgatót is ismeri? Ki ez a lány?
-Mr. Warder!
-Az irodámba! Most!- utasított, és már indultunk is. Én próbáltam életem legszabályosabb lépéseit produkálni, amíg K, bohókásan lépkedett, közben az igazgatót győzködve.
-De Mr. Warder! Már megint? A múlthéten is voltam már...
-Az volt az utolsó figyelmeztetésem. - mondta nyugodt, mély hangon.
Annak ellenére, hogy egy ilyen nagy nevű iskola igazgatója, egész fiatal. A harmincas éveinek a közepén járhat, hiszen még nem ősz teljesen a haja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése