MICSODA? Nem elég, hogy most látom életemben először két méternél közelebb az igazgatót, nem is beszélve az irodájáról, de még egy büntetés része is leszek? A mai napom egyszerűen meghökkentő - fulladoztam a gondolataimban.
-Hogy mondja? - kiáltott Ky, de miután töprengett három másodpercig, és felváltva nézett rám a padlóval , higgadtan folytatta:
-Hiszen, így belegondolva ez nem is annyira rossz. Szegény Syvan, ez inkább neki büntetés.
-Téved kisasszony! - vágott közbe a Mr. Warder – Miss Doyle a tovább tanulási listákon a 'tanár'-t is megjelölte. Ez a kis óvonősködés bizonyára jó tanulási módszer lesz számára.
Feladom! Hazamegyek. Elutazom Kínába és férjhez megyek. Honnan a fenéből tudja, hogy mit jelöltem be? Még én sem emlékeztem rá. Miért olvasná el? Áááá...
-Köszönöm az útbaigazítás Igazgató úr, menjünk! - mondta Ky, és megragadta a kezem.
-Ó, Miss Kova maga maradjon még egy percre!
-Igen is!
Amint illedelmesen elköszöntem, már igyekeztem is ki abból a szobából. Mégis hány ember lapját olvasta el az az ember?
Igyekeztem volna visszamenni a terembe, de egyszer csak valami csattanásra lettem figyelmes. Ez mi volt? Onnan jött...
Visszaballagtam a nagy ajtóhoz és a kulcslyukra meredtem. Beletelt egy kis időbe, mire megtaláltam a megfelelő szöget, de szinte azonnal hátra estem a döbbenettől.
A csattanás oka valószínűleg az a papírtömeg volt, ami az ölelkező igazgató és Kyl lábai mellett hevertek. Gyorsan felálltam, és szinte futva léptem ki az épületből.
Vajon meghallották, ahogy elestem? Mi lesz most velem? Tudok a titkukról. Most biztosan kifognak rúgni az iskolából! Jajj, ne! Anya mit fog szólni hozzá?
Nem tudtam visszafogni magam, amint kiléptem az épületből rohantam. Futottam át az udvaron, be a klubépületbe, le a fal mellé. Összeroskadtam, és az arcomat a térdemhez húztam.
Vége. Egy ilyen kaliberű titokkal rendelkezem. Az igazgató és egy diák? Ha még a lánya lenne, de ez kizárt. Ky finn, Mr Warder pedig... még a neve is mutatja. Itt az ideje, hogy elutazzak. Nem is tudom hová. Talán ha Párizsba mennék? A pénzemből megélnék egy-két évig... Mi volt ez?
Az ajtó becsapódott. Valaki belépett, és felém közeledett.
Jajj, ne! Biztos Ky az. Azt akarja majd, hogy menjek vissza vele.
Sebesen felálltam remegő lábaimra. Elindultam futva a lépcső felé.
-Hé! - kiálltott. - Várj már! Én vagyok az! Anastazia!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése